2016. június 30., csütörtök

Helló, 2016!

Huhh, hát én most nagyon boldog vagyok. Enyém itt az első bejegyzés. A tizenegyedik évem Balatonföldváron. Hát nem félelmetes? Sok minden változott, de én még mindig itt vagyok.

Micsoda pimaszság, még be sem mutatkoztam. Refi vagyok, a  reflektor. Persze, gondolhatod, kedves olvasó, hogy egy szimpla mezei reflektor miért írogat blogbejegyzést, sőt, miért övé az első? Abban biztos vagyok, hogy sok kőszínházi nagy és kistestvérem most nagyon irigykedik.



De én egy büszke reflektor vagyok, a Kultkikötőben a kezdetek óta világítok. Ha tudnád, mennyi mindenen keresztül mentem, és mennyi mindent láttam itt tíz év alatt. Szerelmek szövődtek, új barátságok születtek, rengeteg színház- és koncertélményhez járultam hozzá én is.

Nagyon várom a pénteket! Már most izzok... (haha, rossz vicc volt.) Imi, a fővilágosítónk pont most szerel fel kollégájával, Petivel, hiszen holnap nagy-nagy feladatom lesz. Újra Quimby-koncert! Imádom a srácokat, mindig fergeteges bulit csinálnak. Csak azt sajnálom, hogy én nem sörözhetek velük a fellépés után. Milyen jó volna pedig. Én lennék az első sörivó reflektor. Természetesen szigorúan műszak után!



Szombaton pedig jön régi jó barátom, Benedek Miklós! Nyaranta a tomcat-állványról nézem, hogy játszik a színpadon, most A Napsugár fiúkban láthatom, sőt, én világíthatom meg! Remélem, tudok majd neki gratulálni, hiszen nagy örömünkre Kossuth-díjas lett.

Két dolgot sajnálok. Egyrészt az egész telem egy ormótlan raktárban töltöm, másrészt mindig egyirányba kell néznem. Néha a legjobb dolgokról maradok le. Vajon milyen lehet egy tapsrend? Talán majd kiveszek egy szabadnapot, és megkérem Imit, hogy egy előadás előtt fordítson meg, hadd nézzem a közönséget. 11 év után ennyi talán kijár. Ugye, Imi?

Ó, érzem, ez egy nagyon szuper nyár lesz!
Szépeket!
Refi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése