2016. augusztus 3., szerda

Dolák-Saly Róbert: Nálam a tizenkettedik visszatapsolás a határ

Dolák-Saly Róbert a L’art pour l’art Társulattal hosszú évek óta a Kultkikötő visszatérő vendége. Szombat este A pofon egyszerű, avagy egy szerencsés néző viszontagságai című előadásban láthatja majd a földvári közönség. 


Új könyved, az Én vagyok a kedvenc állatom a kutyák és macskák hangján szólal meg. Az előadásaitokban Naftalin Ernő, vagy éppen Boborján karakterét öltöd magadra. Hogy születik meg egy adott figura? Miből merítesz? 

„Úgy születik, hogy az egyik pillanatban még nincs ott, a másikban meg már ott van. Én se értem. Gondoltam már arra is, hogy bűvész leszek. Bár előfordult már, hogy előtte is ott volt, csak nem vettem észre. Na, akkor utólag elszégyelltem magam: hogy lehettem ennyire figyelmetlen?!

Meríteni lábasból vagy kádból szoktam, de szabadtéren inkább a forrást választom.

Aki túl nagyot merít, az kimerítő lehet. Persze az is igaz, hogy aki mer, az nyer!”

Úgy képzelem, hogy Te az a fazon vagy, akitől mindig elvárják, hogy vicces legyen. Nem terhes néha ez a feladat?

„De terhes!

Időnként sírva kérek embereket, hogy ne várják el tőlem, hogy vicces legyek.

Ilyenkor megsajnálnak, és hagynak elmenni. Ha mégsem hagynak békén, akkor ütök. Egyszer egy egész közönséget kellett halomra vernem, mert műsor után már nem akartam viccelődni, amit persze ők nagyon akartak. Nálam a tizenkettedik visszatapsolás a határ. Ha utána még mindig azt akarják, hogy vicces legyek, akkor elszabadul a pokol. Azóta a sikeresnek ígérkező fellépések előtt a közel lévő kórházakkal idejében egyeztetek, azóta nincs gond, hamar elsősegélyben részesülnek a vicckövetelő tömegek.” 

A Kultkikötő visszatérő vendégei vagytok évek óta. Megkedvelted a helyszínt az évek folyamán?

„Meg.” 



Egy szabadtéri előadás mindig tartogat meglepetéseket. Szeretsz a csillagos ég alatt játszani? Mennyire vagy kizökkenthető típus? 

„Az a legrosszabb, ha egy hullócsillag megzavarja az előadást. Volt, hogy a csillag a színpadra esett, és ott csillogott a nézők figyelmét vonva el. Sokkal fényesebb volt, mint a színpadi világítás, így el lehet képzelni, mennyire kizökkentett: onnantól senki nem figyelt rám.

A legszélsőségesebb eset viszont az volt, amikor egy ejtőernyős a nyakamba ugrott pont a poén előtti pillanatban.

Én annyira belemerültem a munkába, hogy észre se vettem, sőt, azt hittem, hogy azon nevet a közönség, amit mondtam. Csak az öltözőben, a tükörbe nézve vettem észre az embert a nyakamban. Nagyon ideges lettem, mert a színfalak mögé idegeneknek tilos a belépés. Alig tudott kimenekülni, hogy ne vegye észre az öltözőőr.”

Ha már nyár este, egy jó hideg fröccs vagy egy korsó sör?

„Az vesse rám az első követ, aki hol a repülőszőnyegem, éljen a L’art pour l’art Társulat!”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése